A túrán való részvétel INGYENES! A kerékpártúra a Tekerj a Zöldbe! túrasorozat része, ami a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség szervezésében az Aktív Magyarország támogatásával valósul meg. Szervező elérhetőségei, információk, jelentkezés (személyesen, e-mailben vagy telefonon):
– Szegedi Katalinnál, az Arany Gusztáv Á.I. pedagógusánál személyesen
– Bereczki-Lázár Anitánál (06 20 5628630; blazar.anita@gmail.com)

Tekerj a zöldbe és kalandozz a Sárrét vasútja és egy ősrégi vízimalom nyomában!

Családi Autómentes Nap az Aranyos diákokkal Köröstarcsáról Körösladányba

2024. szeptember 27-én (pénteken)

Túrabeszámoló

Idén második alkalommal látogattam Köröstarcsára olyan céllal, hogy összeverbuváljam és megmozgassam a helyi általános iskola diákjait. Az Arany Gusztáv Általános Iskola tanáraival már az első alkalommal összebarátkoztam. Rendkívül szimpatikus, hogy sok osztályfőnök nem csupán „reklámozza” a túrázást, hanem ő maga is tevékenyen részt vesz benne, s együtt gurul diákjaival. S mivel a túra az Autómentes Nap része volt, s emellett az intézmény Családi Napja is, szülők is csatlakoztak a kis csapathoz.

Könnyű szívvel indultunk neki 13 órakor a gáton haladó útvonalnak: napok óta nem esett, és aznapra is csak szelet mondott (körülbelül a visszaút idejére, és természetesen szemből…). A 47-es úttal párhuzamosan futó gáton már várt minket a köröstarcsai természetvédő, író és lokálpatrióta, Holóka Demeter Péter, aki elhagyott folyómedrekről, kanyargó, bővizű folyamokról, vízimalomról, gyakori árvizekről mesélt az érdeklődő hallgatóságnak. Megtudtuk, hol fészkel a rétisas, és hogy ebben az esztendőben két fiókát nevelt, találtunk egy klassz búvóhelyet a hetedikes fiúknak, ahol vagánykodhatnak és gyakorolhatnak a hegyi bringáikkal… Demeter útmutatása alapján ráleltünk az ősöreg (ki tudja, hány esztendős) vadkörtefára, s ugyan vackort már nem, de annál több kökényt találtunk! A gyerekek feltűnően sokat tudtak környezetükről (hogy a kökény úgy finom, ha megcsípi a dér, s hogy Mihály-napkor szokták beterelni a gulyát…). Jó volt hallgatni, miként beszélgettek tanáraikkal, szüleikkel! A körösladányi dr. Asztalos Miklós Művelődési Ház előtt már várt minket az éppen aktuális tárlat kiállítója és tulajdonosa, az egykori vasutas Szatmári Sándor, aki nemcsak megmutatta fotóit, de mesélt is történetükről, sőt, megénekeltette a gyerekeket. Mindezt természetesen mindannyian vasutas sapkában, kilyukasztott „potyautas jeggyel” a zsebünkben!

A túráról a gyerekek és felnőttek elsősorban az iskolában kiragasztott plakátokról és tanítónő barátnőmtől személyesen értesültek. A szervezés, illetve a közreműködő helyi segítőkkel való kommunikáció gördülékenyen ment: mindketten lelkesen, jószívvel álltak a gyerekek elé. 23 kilométert tettünk meg 32 fővel, 3 évestől 58 évesig. A gáton visszafelé tapasztalt viharos szembeszél sem szegte kedvünket – igaz, utána lógó nyelvvel értünk be az iskolába… Ám a bográcsban illatozó – és direkt nekünk félretett – babgulyás és a bulizós zene meg a taps, amivel az „otthoniak” fogadták a kis csapatot, feledtette a nagy erőfeszítést és az izmok fáradtságát!

Legkedvesebb emlékem azonban – még a babnál is kellemesebb – mindig az, amikor kipirulva, piszkosan, de fülig érő szájjal megkérdezik tőlem: mikor jár erre megint, Anita néni? Lesz még olyan, hogy együtt tekerünk??